1. Személyes, bevezető gondolatok

Azért foglaltam össze – ezt a számomra kedves feladatot -, hogy bármely időszak vagy életszakasz (aktuálisan most a karantén) értékes, szép, megőrzésre méltó élményeit elő tudjuk halászni. A történetet is nagyon szeretem: egyszerű, de nagy mélységeket nyit meg.

2. A játék célja

  • A tanár és a diákok közti párbeszéd erősítése.
  • Egy kreatív írástechnika átadása.
  • A karanténidőszak alatti jó emlékek tudatosítása, vizualizációja, rögzítése.
  • A jövőorientáció azáltal, hogy ezek az élmények segítsenek abban, hogy az elmúlt, nehéz időszak értékes, értelmes oldalát is kiemeljük.
  • A karanténidőszak adta felismeréseket beépítjük mindennapjainkba.

3. Előkészítés /eszközök

Nem feltétlenül: fénymásolt üres történetpiramis sablonja.

4. A játék menete

  1. Ráhangolásként eláruljuk a novella címét, ennek kapcsán indíthatunk a saját házikedvencekre való rákérdezéssel vagy a hallal kapcsolatos étkezési szokásokra – „…ha már itt egy különleges házállat fog szerepelni”.
  2. Felolvassuk a Kosztolányi-novellát.
  3. Adjunk saját címet a műnek! Milyen címet adnánk, ha az író megkérne, hogy mi adjunk egy másik címet a műnek? Néhány szóval magyarázzuk is meg a választást! A fiatalok röviden elmondják, hogy ők milyen címet adnának, miért.
  4. A költők, írók képszerűen, egy képben vagy történetben fejeznek ki az emberek számára fontos, de érzékszerveinkkel közvetlenül nem megtapasztalható értékeket (pl. barátság, szerelem). Beszéljük, meg, ha a tükörpontyot jelképnek tekintjük, minek a jelképe lehet? Segíthetünk pl. a barátságé: hirtelen találunk barátot, vagy egy műalkotásé: megtetszett egy film, szívesen nézted meg többször, beszélgettél róla, majd elengedted, jött másik, stb.
  5. Készítsük el a történet piramisát! A sablont töltsük ki ceruzával, majd párokban, kis csoportban egyeztessük a lehetséges megoldásokat!
  6. Végül, az találkozás lezárásaként, kérdezzük meg, hogy miért nem esznek pontyot!
  7. Egyéni mukaként (akár a megismert történetpiramis segítségével) alkossunk egy történetet a karanténidőszakunkból, aminek emlékét szívesen elvisszük magunkkkal!

5. Tanári instrukciók

  • Az időkeretek rugalmasan alakíthatók attól függően, hogy mennyit beszélgetünk egy-egy kérdés (pl. háziállatok) kapcsán.
  • A „felolvassuk a novellát” elsősorban azt jelenti, hogy a tanár felolvassa, de pl. egy jól olvasó tanulót is megkérhetünk korábban, hogy készüljön fel.
  • A címadás és az indoklás  során előkerülhetnek a közös családi élmények, a természet (közelsége, hiánya), a játék, a szülő és gyerek perspektívája, a minőségi idő, a barátságok, testvérek és pl. az elengedés gondolatai.
  • Az absztrakt, szimbolikus értelmezés (Minek a jelképe a tükörponty?) elhagyható, ill. rajzos feladattal (Rajzold le, hogy számodra a karantén alatt mi okozott olyan örömet, ahogy a gyerekek foglalkoztak a hallal!) helyettesíthető.
  • A történetpiramis kihagyható, vagy más vizualizációs módszerrel (pl. képregény) helyettesíthető.
  • A „Miért nem esznek pontyot?” kérdés afelé tereli a gondolkodást, hogy az emlékek megváltoztatták a család szokásait, viselkedését. Ha úgy alakult az óra, meg lehet kérdezni, hogy Te mit fogsz másképp csinálni a karantén után? Milyen szokásokat hagysz el? Mit szeretnél másképp csinálni?
  • Az egyéni munka lehet pl. idő- vagy szempontváltás is: Képzeld magad a fiúk helyzetébe, amikor majd apukaként ők mesélik el gyerekeiknek a hal-kalandjuk emlékét! Alkosd meg ezt a szöveget! Írd meg az egyik fiú naplóját azon az estén, amikor megmentették/visszadobták a halat.